A történelmi vívásról
A szablyavívás mint sport és harcművészet
Csapatunk lehetőségeihez képest igyekszik megméretni magát a nemzetközi HEMA közösség versenyein is.
Mi az a HEMA?
A HEMA a "Historical European Martial Arts" rövidítése, azaz Történelmi Európai Harcművészetek. A vívás művészete Európában is fejlett volt, nemcsak a Távol-Keleten. Számos tényező miatt ez a tudás nem maradt fenn közvetlenül mesterről-tanítványra szállva, mint pl. Japánban, vagy nem annyira közvetlen formában maradt fenn. A HEMA-ban a hosszúkard-vívás a legnépszerűbb, amelynél a tanítási lánc megszakadt. Korabeli kódexek, ábrázolások és leírások alapján rekonstruálják a technikákat, amelyeket megfelelően kialakított gyakorlófegyverekkel, védőfelszerelés alkalmazásával ültetnek át a gyakorlatba és teszik élővé. A többi fegyvernemben egyelőre kevesebb vívót találunk, de rohamosan nő ezek népszerűsége is. A teljesség igénye nélkül ilyenek az egykezes kard és pajzs, a tőrkard, és természetesen a szablya.
A HEMA-t gyakorolják egyrészt sportként, ilyenkor a sportvíváshoz hasonlóan tompa, lekerekített hegyű fegyvereket használnak, és komoly védőfelszereléseket, amelyek gyakorlatilag műanyagból és textilből álló "vértezetek", illetve a sportvívásban is használt fejvédeket.
Másrészt gyakorolják harcművészetként is, mikor nem a találatszerzés tényén van a hangsúly, hanem annak minőségén (tiszta találat, megfelelő erejű találat stb.). E szempontokat a különböző csapatok és rendezvények különféle szabályrendszerekkel igyekeznek szimulálni.
Szablyavívás a HEMA-ban
A szablya esetében az a szerencse, hogy népszerű fegyver volt még a XX. század elején is. Noha csatatéri jelentőségét már elvesztette, művészete tovább élt a párbajkultúrában, és bizonyos társadalmi köröknek továbbra is alapvető testedzési formája maradt. Ezért igen sok tanulmány elérhető a szablya használatáról, zömmel a XIX. század közepétől a XX. század elejéig. Vannak köztük a lovasságnak szóló utasítások, párbaj kódexek, illetve már sportoktatói kézikönyvnek minősülő munkák. Mindenki az érdeklődésének megfelelően válogathat magyar, lengyel, osztrák, francia, német, brit, egyesült államokbeli, orosz, stb. források közül. Ezen tanulmányok többsége komplett oktatási rendszert ír le, az alapoktól sokszor az éles párbajig bezárólag, ami nagy segítség a rekonstrukciós munka gyakorlati megvalósításában.
Hazánkban talán a legismertebb, legtöbbször idézett mű Arlow Gusztáv "A kardvívás" című, 1902-ben írt könyve: https://mek.oszk.hu/17100/17151/
A másik szerencsés dolog a szablyánál az, hogy a művészete mégis megmaradt folyamatos mester-tanítvány láncolatként, ha nem is látványosan közvetlen formában. Ugyanis a sportvívás "kard" fegyverneme a szablya művészetének továbbélése. A csatatéri, lovassági fegyverekhez képest a párbajokban és versenyeken egyre könnyebb, vékonyabb pengék jelentek meg, míg eljutottak a mai sportkardhoz. Ma, a HEMA szablyavívás vonalán gyakorlatilag "visszafejlődünk", ezt az evolúciót visszafele követjük, a nehezebb fegyverek, és - ha mondhatunk ilyet - harcszerűbb szabályok felé.
Eltekintve a szabályok különbségeitől és a fegyverek tömegétől, a sportvívás és a HEMA szablyavívás alapjai azonosak. A lábmunka, az időzítés (tempo), a mentális munka teljesen megegyezik, és ezeket a sport vívóedzők jól ismerik. Az idősebb edzőknek különösen nagy szerepük lehet ebben, mivel még ismerik a régebbi hagyományokat, nem csak a mai kiélezett élsport követelményeit. Ha még érdekli is a HEMA, az páratlan tanulási lehetőséget jelent.
Csapatunk is igen szerencsésnek mondhatja magát, mert egy ilyen edző tanított minket.
Mi a konkrét különbség akkor az "olimpiai" kardvívás és a szablyavívás között?
Az egyik jelentős eltérés a fegyver tömege és súlypontja.
A sportkard többnyire 300─400 g közötti tömegű, igen könnyű, továbbá a súlypont nagyon közel van a kosárhoz (5 cm-re, vagy még közelebb). Ezért rendkívül gyorsan lehet forgatni.
A HEMA-ban használt szablyák többnyire 700 grammnál nehezebbek (a magyar MHS versenyrendszerében a tömegnek 700─1000 g között kell lennie), és súlypontjuk is távolabb van a kosártól (12─14 cm-re). Ezért sokkal lassabban lehet forgatni, mint egy sportkardot, legyen bármilyen erős is a használója.
A másik eltérés a védőfelszerelés jellege. A fegyverek tömege miatt sokkal masszívabb és erősebb védőfelszerelés kell. A sportkard vágásai ellen (többnyire) elég a párnázott, textil védőréteg, de a nehéz szablyák ellen kemény réteg is nélkülözhetetlen. Ez páncélszerűvé, valamivel nehézkesebbé, melegebbé és természetesen drágábbá teszi a felszerelést.
A HEMA-ban az acélfegyverek mellett használnak még műanyag (poliamid) gyakorlófegyvereket is.
A másik jelentős eltérés a szabályokban található.
A HEMA-nak nincs egységes szabályrendszere, szervezete válogatja, de általában a tiszta találatokat értékelik, amikor a sikeres találatunk után ellenfelünk egyáltalán nem ér el minket, azaz nem sérültünk meg. Ezen logika mentén a kardvívásban hiába kapott valaki pontot, mert előbb támadott, ha ellenfele fegyvere néhány tizedmásodperccel később őt is elérte, akkor mindketten megsebesültek (volna).
A HEMA-ban (még) nincs elektromos találatjelzés, a kendóhoz hasonlóan a küzdő felek körül álló több bíró igyekszik elbírálni a találatokat. Többnyire a találatok erejét is figyelik, a határozott, sebzés okozására alkalmas vágások érnek pontot.